Fehér toy és törpeuszkár tenyészet

 White  poodel 

                               kennel, Temerin, Serbia

         Szokványos történet a miénk. A fiatal házasok - mi negyven évvel ezelőtt! -, már albérlőként is úgy találták, hogy kutya nélkül a ház nem ház. A lógó fülű, szomorú tekintetű cocker spanielre esett a választásunk. Lord kan volt, aranysárga - és igencsak vonzotta a másik nem. A két méteres téglakerítés sem volt a számára akadály, ha a környéken tüzelő szuka jelent meg. Szín, kor, méret nem számított. Hogy milyen sikerei voltak, azt nem tudjuk. Mindenesetre ilyenkor elcsavargott, elveszett. Többször váltottuk ki a becsületes és a "becsületes" megtalálóktól. Mikor Újvidékről Temerinbe költöztünk, végre a saját házunkba, egy napon végleg eltűnt.

       This is a common story: Young newlyweds - we forty years ago - thought that a house without a dog is not a home. We chose a lop-eared cocker spaniel, with sad eyes. Lord was a male, golden yellow, very attracted to the opposite sex. A two meters high brick fense was no obstacle to him were a bitch in heat somewhere around.  The colors of the hair or age were no problem. Was he successful or not in his endeavors, we do not know. But in times like these, he simply disappeared. Many times we had to pay to the honest and "honest" finders to give him back to us. When we moved from Novi Sad to Temerin, he finally disappeared once and for all.          

            Kutya nélkül a ház nem ház. De nekünk nem csavargó kell, hanem társ, aki velünk él. Aki a család tagja. Akkor már négyen voltunk, időközben két fiunk született. Tehát, már csak a gyerekek miatt is, a lakásban ne legyen kutyaszag, kutyaszőr. Bújtuk a kutyás lexikonokat. Fintorogtunk egy kissé, de akárhogy is forgattuk, a megadott feltételeknek csak az uszkár felelt meg. Uszkár? Nem lesz ez egy kényeskedő kiscica? Nem az lett. Mazsola tanított meg bennünket arra, hogy az uszkár igenis kutya. Okos, kedves, szófogadó, de igazi kutya. Tizenkét évig élt velünk, majd egy éjszaka, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Vigasztalanok voltunk. Soha többé nem kell nekünk kutya, mondogattuk, nem nekünk való ez a fájdalmas búcsúzás.

          A home without a dog is not a home. But we did not need a stry dog, but someone to live with us, as a friend, member of the family. There were already four of us, we had two sons. This meant that an apartment full of dog hairs and strong smell would not be acceptable. We then buried ourselves into books on dogs. At first we were not sure, not keen, but according to the conditions given - only a poodle would do. A poodle? Wold it be a pussycat? It was not. Mazola (Hungarian: raisin) thought us that a poodle is a dog. Intelligent, obedient and cuddly, but a real dog. She lived with us for twelwe years, and then one night she left us tragically fast. We claimed never again to keep a dog; such painful goodbyes were not for us.          

          De, kutya nélkül nem ház a ház. Egy év után elkezdtük bújni a kutyás újságokat, kiállítási katalógusokat. Uszkár legyen, de ne apricot, ne emlékeztessen bennünket Mazsolára. Így került, tizenhárom éve, a házunkba Dreamyke. Köszönet érte Csóka Krisztinának ! Persze, elvittük kiállításra is... És Damona Summer Dream elkezdett tarolni, két évesen már nemzetközi champion lett. Így kezdődött. Kutyatenyésztők lettünk, Lendvay Rudolfné hathatós segítségének és rábeszélésének hála . Tenyésztők, és nem kutyaszaporítók. Tizenkét alom került ki a házunkból, négy szukánktól, tizenegy év alatt.

Best of Day, R.Bis, CACIB Belgrád 1997

          But a home without a dog is not a home. A year later we started studying articles on dog breeding, exhibition catalogues. It will be a poodle, but not an apricot one; we do not want to think about Mazola all the time. So, thirtheen year ago, Dreamy arrived at our home. Thanks to the Krisztina Csóka , the esteemed dog breeder. We, of course, took her to a dog show... So, Damona Summer Dream started her way of successes, with les than two years of age she became the international champion of beauty. That is how it started. We became dog breeders, with the generous help of Ms Lendvay  , a well known dog breeder. I insist upon breeders not multipliers of white dwarf poodles. In twelwe years, four bitches brought twelve broods to this world.      

           Időközben a fiaink felcseperedtek, elmentek hazulról. Sőt, az országból. Nem kell részleteznem, hogy miért. Házunkat és álmunkat a négy fehér törpeuszkárunk vigyázza. A Powder Puff kennel szukái. Dreamyke, Alma, Bianca és Queeni. Lehet, hogy Loretta is csatlakozik hozzájuk az utolsó almunkból. Majd meglátjuk. Az emberek rohannak a pénzük után, egyre kevesebb idejük marad a házi kedvencekre . Nincs ez jól, de mit tehetünk?

        In the meantime, the children grew up and left our home even left the country. I hope I should not explicate. Our home and our dreams are now entrusted to our four bitches: Dream, Alma, Bianca and Queen. All from Powder Puff Breeding House. Maybe, they will be joined by Loretta, the youngest. We will see. People are after their money and have less time for pets . Pity, but what can we do?

Angol nyelvű honlapunk: www.powderpuffpoodle.com

Megosztás

Link: